TANMES�K

I.

Volt egyszer egy mad�r. K�t t�k�letes sz�rnnyal �s gy�ny�r�, f�nyl� sz�nes tollakkal �ldotta meg a sors. Az olyan �llat, amely szabadon rep�lhet az �gen, boldogg� teszi azt is, aki n�zi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy n� �s beleszeretett. Az �mulatt�l t�tott sz�jjal figyelte a rep�l�s�t, a sz�ve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megk�rte, hogy hadd rep�lj�n vele, �s �tszelt�k az eg�sz �gboltot, teljes harm�ni�ban. A n� csod�lta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. DE egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a mad�r egyszer majd t�volabbi hegyeket is meg akar ismerni ? �s megijedt. F�lt, hogy m�s mad�rral nem fogja ugyanezt �rezni. �s irigykedett, irigyelte a madarat, ami�rt tud rep�lni. �s egyed�l �rezte mag�t. �s azt gondolta: "Csapd�t �ll�tok neki. Ha megint j�n, t�bb� nem rep�lhet el t�lem." A mad�r szint�n szerelmes volt bel�, �s m�snap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapd�ba �s fogoly lett. A n� kalitk�ba z�rta, �s eg�sz nap n�zte. Most m�r mindig vele volt szenved�ly�nek t�rgya, �s mutogathatta a bar�tn�inek, akik azt mondt�k: "-Neked azt�n mindened megvan" De sz�p lassan k�l�n�s �talakul�son ment �t: most hogy teljesen �v� volt a mad�r, �s nem kellett �lland�an megh�d�tania, kezdte elvesz�teni a lelkesed�s�t. Mivel a mad�r nem rep�lhetett, nem tudta kifejezni l�t�nek �rtelm�t �s lassan elhervadt, elvesz�tette tollai ragyog�s�t �s megcs�nyult. A n�t m�r nem �rdekelte t�bb�, s csak annyira t�r�d�tt vele, hogy enni adjon neki �s tiszt�n tartsa a kalitk�j�t. Egyik nap elpusztult a mad�r. A n�t elfogta a b�nat, �s �jjel-nappal r� gondolt. DE nem a kalitk�ra eml�kezett, hanem arra a napra, amikor el�sz�r megl�tta boldogan rep�lni a felh�k k�z�tt. Ha elgondolkodna, r�j�nne, hogy ami annak idej�n rabul ejtette a sz�v�t, az �ppen a mad�r szabads�ga volt, sz�rnyainak dinamikus mozg�sa �s nem a k�lseje. A mad�r n�lk�l az � �lete is elvesz�tette az �rtelm�t �s a hal�l hamarosan bekopogtatott hozz�. "-Mi�rt j�tt�l?" - k�rdezte a hal�lt. "-Hogy �jra egy�tt rep�lhess a madaraddal" – felelte a hal�l. "-Ha hagytad volna, hogy mindig elrep�lj�n �s visszaj�jj�n hozz�d, csak m�g jobban szeretted volna �s csod�ltad volna, most viszont m�g ahhoz is r�m van sz�ks�ged, hogy �jra tal�lkozhass vele." (Coelho…)

II.

K�n�ban egy v�zhordoz�nak volt 2 nagy cser�ped�nye. Annak a botnak egy-egy v�g�n l�gtak, amit a nyak�ban hordott. Az egyik ed�nyen volt egy reped�s, m�g a m�sik t�k�letes volt �s mindig egy teljes adag vizet sz�ll�tott. A patakt�l a h�zig tart� hossz� s�ta v�g�n a megrepedt ed�ny m�r csak f�lig volt v�zzel. K�t teljes �vig ez �gy ment, minden nap- a v�zhordoz� m�r csak m�sf�l ed�ny vizet sz�ll�tott vissza a h�zba. Term�szetesen a t�k�letes ed�ny b�szke volt a teljes�tm�ny�re, hisz t�k�letesen csin�lta. De a szeg�ny t�r�tt cser�p sz�gyellte a t�k�letlens�g�t, �s nyomorultnak �rezte mag�t, hogy csak f�lannyit tudott teljes�teni.. A k�t �v keser�s�g ut�n, egyik nap megsz�l�totta a v�zhordoz�t a patakn�l. - Sz�gyellem magam, mert a v�z sziv�rog eg�sz �ton hazafel�. A v�zhordoz� �gy v�laszolt a cser�pnek: - �szrevetted, hogy vir�gok csak az �sv�nyen csak a te oldaladon teremnek, s nem a m�sik cser�p oldal�n? Ez az�rt van �gy, mert �n mindig tudtam a hib�dr�l, �s vir�gmagot sz�rtam az �sv�nynek erre az oldal�ra. Minden nap te locsoltad �ket, am�g visszas�t�ltunk. K�t �ve leszedem ezeket a gy�ny�r� vir�gokat, hogy az asztalt d�sz�tsem vel�k. Ha nem lenn�l olyan, amilyen vagy, akkor ez a gy�ny�r�s�g nem ragyogn� be a h�zamat. Tanuls�g: Mindannyiunknak megvan a saj�t k�l�nleges hib�ja. Mi mindannyian t�r�tt cser�ped�nyek vagyunk. De ezek a t�r�sek �s hib�k, amik mindannyiunkban megvannak teszik az �let�nket olyan nagyon �rdekess� �s �rt�kess�. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a j�t megl�tni m�sokban. A legjobbakat k�v�nom az �sszes t�r�tt cser�p bar�tomnak! (Harmonet)

 III.

K�t, s�lyosan beteg ember fek�dt ugyanazon k�rteremben. Egyik�k minden nap d�lut�n fel�lt az �gyban egy �r�csk�ra, hogy ezzel megmozgassa a szervezet�t. Az �gya a k�rterem egyetlen ablak�hoz a k�zelebbi volt. A m�sik beteg ember eg�sz nap csak fek�dt az �gy�ban, a plafont b�mulva. Besz�lgettek a csal�dr�l, feles�gr�l, gyerekekr�l, a katonakorukr�l, a nyaral�saikr�l, ahogy ez szok�sos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablakn�l fek�dt, minden d�lut�n, amikor fel�lt, azzal t�lt�tte az id�t, hogy elkezdte k�zvet�teni a m�siknak, mit l�t az ablakon �t a kinti vil�gb�l. A m�sik �gyon fekv� embert egy id� ut�n szinte csak ezek a sz�nes besz�mol�k tartott�k �letben, m�r alig v�rta �ket, ez volt minden v�ltozatoss�g az �let�ben. Az ablak egy kellemes, tavacsk�val d�sz�tett parkra n�zett. Vadkacs�k �s hatty�k �szk�ltak a tavon, �s gyerekek j�tszottak t�vir�ny�t�s j�t�khaj�ikkal rajta. Szerelmesp�rok �ld�g�ltek a sz�nes vir�g�gy�sok mellett �r�kig, egym�sba felejtkezve. Mik�zben az ablak melletti beteg kimer�t� r�szletess�ggel �rta le a kinti vil�got, a m�sik, folyton fekv� behunyta a szem�t �s maga el� k�pzelte a l�tv�nyt. Egy meleg d�lut�non az ablak melletti ember egy, a parkon �tvonul� karnev�li menetr�l besz�lt. B�r a folyton fekv� ember nem hallotta a zen�szeket, maga el� k�pzelte �ket a m�sik �rz�kletes le�r�sa alapj�n. A napok �s hetek teltek. Egy reggel a betegeket f�rdetni k�sz�l� n�v�r az ablak melletti embert �lettelen�l tal�lta az �gy�ban, mert az �jjel csendben elaludt �r�kre. Elszomorodva h�vta a szem�lyzetet, hogy kivigy�k az elhunytat. Amint alkalom k�n�lkozott r�, a kor�bban a bels� �gyon fekv� beteg k�rte, hogy a m�sik �gyban fekhessen. A n�v�r sz�vesen seg�tett, k�nyelembe helyezve �t azon az �gyon, majd mag�ra hagyta. Lassan, f�jdalmakt�l gy�t�rve az ablak fel� fordult az ember, �s megd�bbenve l�tta: az ablak egy t�zfalra n�z. Megk�rdezte a n�v�rt, mi t�rt�nhetett az elt�vozott szobat�rssal, hogy olyan sz�pnek festette le az ablakon t�li vil�got. A n�v�r el�rulta, hogy az az ember vak volt, �gy nem l�thatta a falat sem. - Val�sz�n�leg csak b�tor�tani akarta �nt! - mondta a f�rfinak. IV. Volt egyszer egy fi�, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zs�kot tele sz�gekkel �s azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elvesz�ti a t�relm�t, verjen bele egy sz�get a h�zuk ker�t�s�be. Az els� nap 37 sz�get vert a ker�t�sbe a fi�. A k�vetkez� hetekben megtanult mag�n uralkodni, �s a bevert sz�gek sz�ma egyre kevesebb lett.�gy tal�lta, hogy egy sz�get beverni sokkal f�rads�gosabb, mint uralkodni mag�n. V�gre el�rkezett az a nap is, amikor egyszer sem vesz�tette el a t�relm�t. Amikor a zs�kb�l elfogytak a sz�gek, a fi� odament az apj�hoz �s elmondta neki. Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezut�n mindig h�zzon ki egy sz�get a ker�t�sb�l, ha siker�lt mag�n uralkodnia. V�g�l a fi� azzal is eldicsekedhetett az apj�nak, hogy az �sszes sz�get kih�zta a ker�t�sb�l. Az apa ekkor odavitte a ker�t�shez a fi�t: "Fiam, j�l viselkedt�l, de n�zd meg, milyen most a ker�t�s: tele van lyukakkal. Ez a ker�t�s m�r soha sem lesz olyan, mint kor�bban. Hogyha valakivel veszekszel �s valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha belesz�rsz egy k�st az emberbe, ut�na kih�zhatod, de a seb ott marad. Bocs�natot k�rhetsz t�le, megb�nhatod, amit tett�l, de ha m�r megb�ntottad - megsebes�tetted. J�l jegyezd meg: egy kimondott sz� �ppen olyan f�j� sebet ejt, mint egy �les t�r."