Üdvözöllek az oldalamon!
Nézz körül nálam, olvasgass és érezd jól magad!
Remélem érdekesnek tartod a tartalmát és máskor is visszatérsz!
Ananke
|
Mindig az az erősebb,
aki nem tombol,
hanem mosolyog.
/Japán közmondás/
*
„Ha mindig többet akarsz,
elmulasztod azt,
ami már eleve a tied”
| | |
 |
Menü |
|
|
| | |
|
Kedvenc képem |
|
|
| | |
|
Érdekességek |
|
|
| | |
|
Karma |
|
|
| | |
"Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb."
| | |
|
Ezoterikai ez+az |
|
|
| | |
|
Anya és gyermek |
|
|
| | |
"Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,
az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman."
| | |
|
Versek, idézetek |
|
|
| | |
„Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
|
|
A hetes |
|
|
| | |
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
/ Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve/
***
| | |
|
Jóga |
|
|
| | |
|
yin-yang |
|
| | |
|
Meditáció |
|
|
| | |
|
Aura |
|
|
| | |
|
, |
|
| | |
|
"A lélek varázslatos
gyógyítója
a szép szó"
/Szókratész/
*
„Vannak olyan pillanatok,
amelyben egy rózsa fontosabb,
mint egy falat kenyér
(Simmel)
*
A virágot a napfény fejleszti ki,
az emberi lelket a szeretet.”
/Gárdonyi Géza/
|
|
|
|
Tanmesék III. |
|
PÉLDABESZÉD A TANULÁSRÓL
- Hetvenéves vagyok már - mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi Kuangnak. - Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom, s oly sok könyvet szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késő. - Miért nem világít a gyertya? - kérdezte Shi Kuang. A herceg felfortyant. - Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy tréfálkozzék urával? - Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak ilyesmit? - tiltakozott Shi Kuang. - Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a jövője fényes lesz, mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a tanulmányokban, az leginkább a delelőjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint sötétben tapogatózni. A herceg egyetértett vele./ Az anekdoták kertje /
KÉT SZEMPÁR
Két ember a mesterük megjelenéséről beszél. - Ragyogóan elegáns! - mondta az egyik. - Elképesztően borzalmas! - így a másik. Hosszú ideig vitatkoztak, de hiába győzködték egymást. Végül az egyik azt mondta: - Kérdezzünk meg valakit, meglátod, nekem ad igazat! Egy ember tulajdonságait nem változtatja meg, hogy mások hogyan vélekednek róla. A két férfi nem azért nyilatkozott ellentétesen, hogy legyen min vitatkozniuk, hanem azért, mert mindketten saját nézőpontjukból ítélték meg a dolgokat./ Wan Ji Lun/
AZ EMBER, AKI JOBBAN SZERETTE A PÉNZÉT, MINT AZ ÉLETÉT
Yongzhou-ban hirtelen megáradt a folyó. Hat ember szembeszállt a veszéllyel, kis csónakon igyekeztek át a túlsó partra. A folyó közepén a csónak felborult, az emberek úszni kezdtek. Egyikük, bár erőteljes karcsapásokkal úszott, alig haladt előre. - Te vagy a legjobb úszó, miért maradsz le? - kérdezték a társai. - Ezer aranyat rejtettem az ágyékkötőmbe - felelte. - Oldozd le. Miért nem oldozod le magadról? A férfi nem válaszolt, megrázta a fejét és úszott tovább, holott látható volt, nehezen birkózik az árral. A többiek elérték a túlsó partot, egyre kiáltoztak neki. - Dobd el az aranyaidat, bolond! Mi hasznát veszed, ha megfulladsz? A férfi csak a fejét rázta. Néhány pillanat múlva elmerült./ Liu Zongyuan összegyűjtött munkái/
A HÍZELGÉSRE VÁGYÓ GAZDAG
A gazdag ember nagyon vágyott rá, hogy hízelegjenek neki. Megkérdezte a szegény embert. - Van száz uncia aranyam. Ha neked adok húszat, hajlandó vagy hízelegni nekem? - Ez nem igazságos elosztás - mondta a szegény -, akkor miért hízelegnék neked? - És ha neked adnám az aranyaim felét, hajlandó lennél rá? - Akkor egyenlőek lennénk. Mi okom lenne hízelegni neked? - És ha neked adnám az összes aranyamat, hajlandó lennél rá? - Ha az enyém lenne az összes arany, mi szükségem lenne rá, hogy hízelegjek neked? / Ai Zi Wai Yu/
AZ EMBER, AKI NEM VALLOTTA BE A TÉVEDÉSÉT
Chu tartományban élt egy ember, aki nem tudta, hol terem a gyömbér. Azt hitte, fán terem. Valaki megmondta neki: a gyömbér a földben terem. Nem akarta elhinni. - Felteszem a szamaramat fogadásra. Kérdezzünk meg tíz embert, s ha valamennyi azt mondja, hogy a gyömbér földben terem, tiéd a szamaram. Megkérdezték a tíz embert, valamennyien azt mondták, a gyömbér földben terem. - Vidd hát a szamarat! - mondta a kárvallott. - De hiába nyertél, én akkor is tudom, hogy a gyömbér fán terem! /Xue Tao története/
A JÓ EMBERT KÖNNYŰ BÁNTANI
A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje. Az alvilági szellemek elképedtek. - Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért? - Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani. Xiao Zan (A nevetés dicsérete)
| | |
|
|
|
Izing Klára - Egy asztrológus igaz történetei |
|
|
| | |
|
Müller Péter írásai |
|
|
| | |
|
Kornis Mihály írásai |
|
|
| | |
"A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved." / Peter Lippert /
„Feledd a szomorúság perceit,
de ne feledd el soha,
amire azok tanítottak.”
(Vörösmarty)
| | |
"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket"
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."
(Dante)
| | |
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
/Jókai Mór /
|
|
Szepes Mária |
|
|
| | |
|
Márai Sándor |
|
|
| | |
„Meg van a hatalmatok ahhoz, hogy változtassatok körülményeiteken. Csak élnetek kell vele.”
(Jane Roberts: Seth könyve)
*
„Amit magad nem használsz, azt másoknak se add! Például tanácsot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
"Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben, de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire, ha kedvesek vagyunk hozzá és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek. Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk." /Joyce Hiffler /
|
|
Kedvenc oldalaim |
|
|
| | |
|
Linkcsere |
|
|
| | |
|
Bannerek |
|
|
| | |
|
Grafológia |
|
|
| | |
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
|
|
Gyulai Pál: Tanács
Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
