- Müller Péter új könyvében, A titkos tanításokban nagy figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy hogyan is lehet élni, értelmesen élni mostani bomlott világunkban.

- Csodálatos kapcsolatom alakult ki az elmúlt tíz év alatt az olvasóimmal, és egy-egy ilyen találkozás az olvasókkal óriási hatással van rám, mert mi beszélgetünk. Ez a könyv úgy jött létre, hogy felmerültek a legalapvetőbb kérdések, amelyeket én igyekeztem megválaszolni, végiggondolni, hogy hogyan lehet egyedül élni, milyen lehet a túlvilág, a szív melege, ami a szeretetről szól, az anyák sorsa, ami nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan tud egy anya élni ma. Hogyan képes felnevelni a gyerekét a mai, nagyon sötét világban. A nők gyalázatos, méltatlan helyzetbe kerültek manapság, férfiuralom van, az anyákra zúdult nemcsak az a feladat, hogy összetartsák a családokat, hanem hogy bölcsek legyenek, és hogy felneveljék a gyereküket. Beszélek a szeretet melegéről, hogy hogyan lehet megérezni azt, hogy valaki szeret vagy nem szeret.

- Azt mondja, nagyon fontos a megbocsátás. Ezt sok vallás is előírja. Ön személyesen szól róla.

- Én azért írok róla, mert valaki megkeresett ezzel, hogy nem tud, hogy képtelen megbocsátani. Kitalált egy ideológiát, hogy hogyan lehet valakinek megbocsátani, és én végiggondoltam az életemben, hogy én hogy bocsátottam meg, és hogy ez tulajdonképpen mit jelent. Ez nem azt jelenti, hogy megbocsátok, ez azt jelenti, hogy elengedem. Elengedni úgy, ahogy az ember egy léggömböt elenged, és soha nem néz utána. Nem tapad rá. Nem a másiknak lesz jobb azáltal, hogy megbocsátok neki, én leszek sokkal, de sokkal könnyebb. Harmonikus lesz a lelkem tőle. Mert a dédelgetett harag nekem is fájdalmakat, görcsöket okoz. Minden bosszúvágy, minden olyan érzés, ami egy másik embert vádol, az az én súlyom. Igazából, hogy ha én jól élnék, akkor meg sem lehetne sérteni engem, meg sem lehetne bántani. Aki éber - ez Hamvas Bélának a kifejezése -, az tulajdonképpen azt jelenti, hogy az vagyok, aki vagyok. Igazából a legmélyebb valómat élem meg, és nem hagyom magam meghülyíteni se saját magamtól, se a külvilágtól; aki önmagához hűségesen él, az megbántathatatlan. Jézust senki se tudta megbántani, pedig hát elég durván bántak vele.

 - Ez tulajdonképpen arra is utalás, hogy hogyan élhetünk értelmesen ebben a bomlott világban?

- Igen, ez nagyon nehéz, nekem is roppant nehéz, bár van egy hosszú ideje megszerzett képességem, amellyel meg tudom teremteni a harmóniámat. Meg tudom teremteni a lelki békességemet, de hát ezt minden nap újra és újra meg kell teremteni.

- Említi, hogy tulajdonképpen másokkal közösen szeretné a végső megoldást megtalálni, kialakítani.

 - Igen, nekem a legnagyobb élményem, amikor dedikálom a könyveimet, és hozzák összefirkálva, kihúzva, behúzva, kérdőjelekkel, felkiáltójelekkel. Az én könyveimet sokan írjuk. Tovább írják az olvasók. Ez valami gyönyörűséges dolog. Először is elmondják azt, hogy én is így gondoltam, csak nem tudtam megfogalmazni. Tehát az én számomon bukott ki ez a gondolat, ami benne is megszületett. Másrészt pedig továbbírják. Nagyon kollektív munka ez.