Ahogy élsz, úgy halsz

A karma törvénye azt mondja, minden mag saját gyümölcsét termi. Vagyis minden cselekedetünk magában hordozza a következményt, és csak azt kaphatjuk vissza, amit magunk adunk.

A karma az ok és okozat erkölcsi törvénye, amely alapján tetteink összességét az egyik életből továbbvisszük a másikba, ami sorsunk javulásához vagy éppen romlásához vezet. Ám a karma nemcsak a múlt- és a jövőbeli életekre, hanem a jelenre is vonatkozik. Már jelen életünkben elnyerjük cselekedeteink jutalmát, és a Sors sokszor a halál pillanatában fizet minden tettünkért, érzésünkéit, gondolatunkért. Ezért, ha ismerjük valaki életét, jobban megértjük a halálát is. Ez segítségünkre lehet abban, hogy szembenézzünk a saját vétkeinkkel, és átérezzük a felelősséget mindazért, ami velünk történik, vagy amit másokkal teszünk.

E, történet megírásának apropóját egy közelmúltbéli, nagy port felvert esemény adta, amelynek a hátterét nem ismerem, de néhány éve egyik, ügyfelem "családjában '' hasonló eset történt. A felszín alá pillantva, az összefüggések megismerésével jobban megérthetjük, mi, -miért történt. Rájöhetünk, hogy nem. pusztán emberi mulasztásról, hanem karmikus igazságszolgáltatásról van szó.

A család fúriája

 Ria ősei valaha jómódú gazdál kódók voltak. Leszármazottaik ma inkább.a szegényebb réteghez tartoznak. Nagy szerepet játszott ebben Ria nagyanyja, Manci néni, aki nagyon jó színésznő volt. Csak nem színházban kamatoztatta ezt a képességét, hanem az élet színpadán, ahol a legfontosabb szerepének a saját családja tönkretételét tekintette. Manci néni szép, de gonosz lány volt. Már gyermekkorában térdre esve átkozódott, és megvetett mindent, amit a család többi tagja becsült. Aztán, ahogy fölserdült, elszerette a férjét a nővérétől, akinek a fájdalomtól megszakadt a szíve, korán elvitte az infarktus. Manci néni házassága boldogtalan lett egykori sógorával, és sem a nővére gyermekeit, sem a saját fiát, lányát nem tudta igazán szeretni. Gyermekkorukban keményen és keserűen bánt velük, majd amikor felnőttek, minden lehetőséget megragadott, hogy beleavatkozzon, és szétdúlja az életüket.

Utazás a pokol vonatán

Manci néni a rendszerváltás után, a kárpótlási jegyekkel visszavásárolta a család földjeit. A visszakapott vagyon mintha megváltoztatta volna, rideg viselkedése sokat enyhült. Lányai nem hittek neki, ám az édes-, valamint a mostohafia másként gondolkodott. Amikor a Pest környéki, régi családi kúriát rendbe hozatta, eladták lakásaikat, hogy az anyjukhoz költözzenek. Feladták állásukat, és vállalkozásba, kertészkedésbe fogtak. Rövid idő telt el, és az élet bebizonyította a régi közmondás igazát: kutyából nem lesz szalonna. Manci nénit egy mélyen ülő, barna szemű férfi babonázta meg, akivel felszállt a pokol vonatára. A férfi egy vallási közösség tagja volt. Nem kellett nagy erőfe- szítéseket tennie azért, hogy az öregasszony eladjon mindent, és földönfutóvá tegye a családját. Az egyik fia külföldre menekült a hitelezők szorongatása elől. A másik szinte rabszolgasorba kerülve törlesztette az adósságot.  Ria az iskola mellett már dolgozott, hogy szülein segítsen.

 A halál pillanata

Aztán Manci néni, amikor beteg lett, üzent a családnak. Ám a rokonai lelkében annyi gyűlölet és fájdalom halmozódott fel, hogy képtelenek voltak meglátogatni őt. Manci néni végül búcsú és megbocsátás nélkül távozott az élők sorából, a családtagok pedig valami rettenetes előérzettől gyötörve, reszketve készültek a temetésre. Az előérzetiik nem csalta meg őket, mert Manci néni még egyszer, utoljára végigcsapott rajtuk az ostorával. A temetés reggelén kiderült, hogy a nagymamát valaki mással összecserélték, és Riáéknak át kellett esniük az azonosítás hosszúra nyúló formaságain. Kiderült ugyanis, hogy adminisztratív tévedésből másvalaki helyett hamvasztották el, és szórták szét testének porát egy idegentől búcsúzva a szélben...

Manci néni úgy halt, ahogy élt. Sem életében, sem holtában nem hagyta nyugton a családot, és az ő lelke sem távozott békében a túlvilágra.

/ IZING KLÁRA ASZTROLÓGUS /