Üdvözöllek az oldalamon!
Nézz körül nálam, olvasgass és érezd jól magad!
Remélem érdekesnek tartod a tartalmát és máskor is visszatérsz!
Ananke
|
Mindig az az erősebb,
aki nem tombol,
hanem mosolyog.
/Japán közmondás/
*
„Ha mindig többet akarsz,
elmulasztod azt,
ami már eleve a tied”
| |
|
Menü |
|
| |
|
Kedvenc képem |
|
| |
|
Érdekességek |
|
| |
|
Karma |
|
| |
"Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb."
| |
|
Ezoterikai ez+az |
|
| |
|
Anya és gyermek |
|
| |
"Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,
az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman."
| |
|
Versek, idézetek |
|
| |
„Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
|
|
A hetes |
|
| |
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
/ Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve/
***
| |
|
Jóga |
|
| |
|
yin-yang |
|
| |
|
Meditáció |
|
| |
|
Aura |
|
| |
|
, |
|
| |
"A lélek varázslatos
gyógyítója
a szép szó"
/Szókratész/
*
„Vannak olyan pillanatok,
amelyben egy rózsa fontosabb,
mint egy falat kenyér
(Simmel)
*
A virágot a napfény fejleszti ki,
az emberi lelket a szeretet.”
/Gárdonyi Géza/
|
|
|
Ahogy élsz, úgy halsz
A karma törvénye azt mondja, minden mag saját gyümölcsét termi. Vagyis minden cselekedetünk magában hordozza a következményt, és csak azt kaphatjuk vissza, amit magunk adunk.
A karma az ok és okozat erkölcsi törvénye, amely alapján tetteink összességét az egyik életből továbbvisszük a másikba, ami sorsunk javulásához vagy éppen romlásához vezet. Ám a karma nemcsak a múlt- és a jövőbeli életekre, hanem a jelenre is vonatkozik. Már jelen életünkben elnyerjük cselekedeteink jutalmát, és a Sors sokszor a halál pillanatában fizet minden tettünkért, érzésünkéit, gondolatunkért. Ezért, ha ismerjük valaki életét, jobban megértjük a halálát is. Ez segítségünkre lehet abban, hogy szembenézzünk a saját vétkeinkkel, és átérezzük a felelősséget mindazért, ami velünk történik, vagy amit másokkal teszünk.
E, történet megírásának apropóját egy közelmúltbéli, nagy port felvert esemény adta, amelynek a hátterét nem ismerem, de néhány éve egyik, ügyfelem "családjában '' hasonló eset történt. A felszín alá pillantva, az összefüggések megismerésével jobban megérthetjük, mi, -miért történt. Rájöhetünk, hogy nem. pusztán emberi mulasztásról, hanem karmikus igazságszolgáltatásról van szó.
A család fúriája
Ria ősei valaha jómódú gazdál kódók voltak. Leszármazottaik ma inkább.a szegényebb réteghez tartoznak. Nagy szerepet játszott ebben Ria nagyanyja, Manci néni, aki nagyon jó színésznő volt. Csak nem színházban kamatoztatta ezt a képességét, hanem az élet színpadán, ahol a legfontosabb szerepének a saját családja tönkretételét tekintette. Manci néni szép, de gonosz lány volt. Már gyermekkorában térdre esve átkozódott, és megvetett mindent, amit a család többi tagja becsült. Aztán, ahogy fölserdült, elszerette a férjét a nővérétől, akinek a fájdalomtól megszakadt a szíve, korán elvitte az infarktus. Manci néni házassága boldogtalan lett egykori sógorával, és sem a nővére gyermekeit, sem a saját fiát, lányát nem tudta igazán szeretni. Gyermekkorukban keményen és keserűen bánt velük, majd amikor felnőttek, minden lehetőséget megragadott, hogy beleavatkozzon, és szétdúlja az életüket.
Utazás a pokol vonatán
Manci néni a rendszerváltás után, a kárpótlási jegyekkel visszavásárolta a család földjeit. A visszakapott vagyon mintha megváltoztatta volna, rideg viselkedése sokat enyhült. Lányai nem hittek neki, ám az édes-, valamint a mostohafia másként gondolkodott. Amikor a Pest környéki, régi családi kúriát rendbe hozatta, eladták lakásaikat, hogy az anyjukhoz költözzenek. Feladták állásukat, és vállalkozásba, kertészkedésbe fogtak. Rövid idő telt el, és az élet bebizonyította a régi közmondás igazát: kutyából nem lesz szalonna. Manci nénit egy mélyen ülő, barna szemű férfi babonázta meg, akivel felszállt a pokol vonatára. A férfi egy vallási közösség tagja volt. Nem kellett nagy erőfe- szítéseket tennie azért, hogy az öregasszony eladjon mindent, és földönfutóvá tegye a családját. Az egyik fia külföldre menekült a hitelezők szorongatása elől. A másik szinte rabszolgasorba kerülve törlesztette az adósságot. Ria az iskola mellett már dolgozott, hogy szülein segítsen.
A halál pillanata
Aztán Manci néni, amikor beteg lett, üzent a családnak. Ám a rokonai lelkében annyi gyűlölet és fájdalom halmozódott fel, hogy képtelenek voltak meglátogatni őt. Manci néni végül búcsú és megbocsátás nélkül távozott az élők sorából, a családtagok pedig valami rettenetes előérzettől gyötörve, reszketve készültek a temetésre. Az előérzetiik nem csalta meg őket, mert Manci néni még egyszer, utoljára végigcsapott rajtuk az ostorával. A temetés reggelén kiderült, hogy a nagymamát valaki mással összecserélték, és Riáéknak át kellett esniük az azonosítás hosszúra nyúló formaságain. Kiderült ugyanis, hogy adminisztratív tévedésből másvalaki helyett hamvasztották el, és szórták szét testének porát egy idegentől búcsúzva a szélben...
Manci néni úgy halt, ahogy élt. Sem életében, sem holtában nem hagyta nyugton a családot, és az ő lelke sem távozott békében a túlvilágra.
/ IZING KLÁRA ASZTROLÓGUS /
| |
|
|
|
Izing Klára - Egy asztrológus igaz történetei |
|
| |
|
Müller Péter írásai |
|
| |
|
Kornis Mihály írásai |
|
| |
"A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved." / Peter Lippert /
„Feledd a szomorúság perceit,
de ne feledd el soha,
amire azok tanítottak.”
(Vörösmarty)
| |
"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket"
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."
(Dante)
| |
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
/Jókai Mór /
|
|
Szepes Mária |
|
| |
|
Márai Sándor |
|
| |
„Meg van a hatalmatok ahhoz, hogy változtassatok körülményeiteken. Csak élnetek kell vele.”
(Jane Roberts: Seth könyve)
*
„Amit magad nem használsz, azt másoknak se add! Például tanácsot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
"Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben, de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire, ha kedvesek vagyunk hozzá és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek. Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk." /Joyce Hiffler /
|
|
Kedvenc oldalaim |
|
| |
|
Linkcsere |
|
| |
|
Bannerek |
|
| |
|
Grafológia |
|
| |
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
|
Gyulai Pál: Tanács
Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!
|
|
|