Üdvözöllek az oldalamon!
Nézz körül nálam, olvasgass és érezd jól magad!
Remélem érdekesnek tartod a tartalmát és máskor is visszatérsz!
Ananke
|
Mindig az az erősebb,
aki nem tombol,
hanem mosolyog.
/Japán közmondás/
*
„Ha mindig többet akarsz,
elmulasztod azt,
ami már eleve a tied”
| |
|
Menü |
|
| |
|
Kedvenc képem |
|
| |
|
Érdekességek |
|
| |
|
Karma |
|
| |
"Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb."
| |
|
Ezoterikai ez+az |
|
| |
|
Anya és gyermek |
|
| |
"Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,
az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman."
| |
|
Versek, idézetek |
|
| |
„Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
|
|
A hetes |
|
| |
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
/ Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve/
***
| |
|
Jóga |
|
| |
|
yin-yang |
|
| |
|
Meditáció |
|
| |
|
Aura |
|
| |
|
, |
|
| |
"A lélek varázslatos
gyógyítója
a szép szó"
/Szókratész/
*
„Vannak olyan pillanatok,
amelyben egy rózsa fontosabb,
mint egy falat kenyér
(Simmel)
*
A virágot a napfény fejleszti ki,
az emberi lelket a szeretet.”
/Gárdonyi Géza/
|
|
|
|
A sziget |
|
A sziget
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed, ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség - mert itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh, Szeretet - mondta a Bánat -, én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta Szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere, Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? - Az IDŐ volt - mondta a Tudás. - Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, milyen fontos az életben a Szeretet!
| |
|
|
|
Izing Klára - Egy asztrológus igaz történetei |
|
| |
|
Müller Péter írásai |
|
| |
|
Kornis Mihály írásai |
|
| |
"A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved." / Peter Lippert /
„Feledd a szomorúság perceit,
de ne feledd el soha,
amire azok tanítottak.”
(Vörösmarty)
| |
"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket"
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."
(Dante)
| |
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
/Jókai Mór /
|
|
Szepes Mária |
|
| |
|
Márai Sándor |
|
| |
„Meg van a hatalmatok ahhoz, hogy változtassatok körülményeiteken. Csak élnetek kell vele.”
(Jane Roberts: Seth könyve)
*
„Amit magad nem használsz, azt másoknak se add! Például tanácsot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
"Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben, de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire, ha kedvesek vagyunk hozzá és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek. Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk." /Joyce Hiffler /
|
|
Kedvenc oldalaim |
|
| |
|
Linkcsere |
|
| |
|
Bannerek |
|
| |
|
Grafológia |
|
| |
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
|
Gyulai Pál: Tanács
Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!
|
|
|