Z�gon Istv�n:

 Az anya meg a sz�l�

Ez a k�t fogalom alapj�ban v�ve ugyanazt jelenti, de az�rt m�gsem ugyanaz. Olyan k�l�nbs�g van k�zt�k, mint - hogy is magyar�zzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy �llam, meg azt, hogy haza. A haz��rt �lek �s halok, az �llamnak meg ad�t fizetek. �s annak ellen�re l�nyegesen k�nnyebb, mint meghalni, m�gis t�bb emberr�l hallottam, aki lelkes �r�mmel halt volna meg a haz��rt, de soha senkir�l nem hallottam, aki sz�vesen fizetett volna ad�t. H�t �gy vagyunk valahogy az any�val, meg a sz�l�vel is. A sz�l� hivatalos kifejez�s, az anya mag�njelleg�. A sz�l� minden, ami �rtelmet jelent, er�t �s k�teless�get, az anya pedig minden, ami �rzelem, �ldozat �s a leggy�ny�r�bb gy�ng�ds�g a vil�gon.

Az anya, meg a sz�l� egy ember. De ennek az egy embernek eg�szen m�s tulajdons�gai nyilv�nulnak meg az any�ban, mint a sz�l�ben.

 Aki a harmadik szob�b�l csukott ajt�n �t is meghallja, hogy hathetes kisl�nya s�r, az, az anya. Aki szeretne berohanni hozz� �s egy kis j�, langyos tejecsk�vel elcsit�tani azt a kis �rtatlant, m�g az is az anya. Aki be is rohan hozz�, megn�zi, kibontja, tiszt�ba teszi, de soron k�v�l egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigor�an alkalmazkodik az orvosilag el��rt �trendhez, az m�r a sz�l�.

 Akinek majd a sz�ve szakad ki, amikor a gyermeknek fogz�si f�jdalmai vannak, az, az anya, de aki csukam�jolajat ad neki, hogy min�l el�bb n�j�n ki a foga, az m�r a sz�l�.

�ltal�ban aki k�pes arra, hogy saj�t �nsz�l�tt gyermek�nek beadja a csukam�jolajat, azt a cs�sz�s, sz�rny�, kib�rhatatlan �z� kotyval�kot, az nem is lehet anya. Az csak sz�l� lehet. De aki k�zben azt hajtogatja; jaj de j�, de finom, a mama is ezt eszi, �s h�sies elsz�nts�ggal a sz�v�ben, de h�borg� indulatokkal a gyomr�ban maga is megk�stolja azt a sz�rny� kotyval�kot, az m�r megint az anya.

Aki b�szke arra, hogy az � kisfia m�r olyan nagy, hogy az els� oszt�lyba iratkozik, az a sz�l�. De aki az iskola megnyit�s�nak napj�n s�rva k�s�ri a gyereket abba a tiszteletre m�lt� �p�letbe, �s amikor beengedi a t�bbi gyerek k�z�, akkor �gy �rzi, hogy a fia D�niel, aki most l�p be az oroszl�nbarlangba, az m�r megint az anya.

 Aki nappal megb�nteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadr�gj�t, az a sz�l�, de aki azt a kisnadr�got �jjel k�nnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.

Aki azt mondja: haszontalan k�ly�k, m�r megint nem tanulsz, az a sz�l�, de aki f�nek-f�nak keservesen panaszkodik, hogy annak a szeg�ny gyereknek m�r megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

 Aki a kamasz fi�t t�nciskol�ba viszi, az a sz�l�. Aki b�szk�n figyeli, hogy az a haszontalan k�ly�k milyen �gyesen teszi a sz�pet annak a copfos kisl�nynak, az m�g mindig a sz�l�. De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert �gy �rzi, hogy most kezdik t�le elszak�tani lelk�t�l lelkezett magzat�t �s szeretn� a fia t�ncpartner�t, azt a kis kac�r, sz�ke d�mont megpofozni, az m�r megint az anya.

 �s m�gis az any�b�l lesz a j� any�s, a sz�l�b�l pedig a rossz. Amely any�si �llapot tart mindaddig, m�g meg nem sz�letik az els� unoka.

�s akkor valami eg�sz v�ratlan �s csod�latos dolog t�rt�nik, elt�nik a sz�l�, elt�nik az anya, mondjuk ink�bb a kett� �sszeolvad �s nagymama lesz bel�le De ez a nagymama nem hasonl�t sem az any�ra, sem a sz�l�re, annyira nem, hogy hadil�bon �ll mindkett�vel, a sz�l�t ridegnek, az any�t t�lzottnak tartja, �s csak egyvalakivel azonos�tja mag�t teljesen �s sz�zsz�zal�kosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna sz�l�, mintha soha nem lett volna anya. Mintha �gy sz�letett volna �tvenegyn�h�ny �ves kor�ban egyenesen nagymam�nak