Lazítás és relaxáció

"A maga nemében páratlan és egyedülálló az önlazítás (savászana), amely alkalmas a test izmainak teljes ellazítására, az értelem és érzelem pihentetésére. Ez a jógagyakorlat mindenkinek ajánlható és életkorra, egészségi állapotra való tekintet nélkül előnyös hatású." - írta Dr. Nemessuri Mihály az 1968-ban kiadott, Jóga című könyv előszavában.

Mi tehát ez a fontos gyakorlat, más néven jógipihenés vagy hullapóz, amit ma is minden jógi rendszeresen gyakorol?

A savászana gyakorlata teljesen ellazítja a testet, megnyugtatja az idegrendszert és elcsendesíti a gondolatokat. Lehetővé teszi, hogy a vér egyenletesen áramoljon az egész testben. Felhasználható betegségek, lelki panaszok gyógyítására is, nem véletlen, hogy a modern pszichoterápia, az autogén tréning egyik alapgyakorlatává lett. Egyéb jógagyakorlatok között pihenésképpen, relaxáció bevezetéseként vagy önálló gyakorlatként is végezhetjük. Cél a test izmainak ellazítása, az idegrendszer megnyugtatása és a gondolatok elcsendesítése a "hullapóz" által.

A savászana gyakorlásakor a testünket 3 szinten pihentetjük:

·  A fizikai testünket és vele az étertestünket, ellazítjuk, elnehezítjük és hagyjuk "tehetetlenül" heverni.

·  Az idegrendszerünket és vele az asztráltestünket, megnyugtatjuk, gondtalanná, jókedvűvé és boldoggá tesszük.

·  A gondolatainkat és vele a mentál testünket, elcsendesítjük, agyféltekéink működését harmonizáljuk, "kiüresítjük".

Gyakorlásához keressünk csendes és nyugodt helyet, ahová 15-30 percre elvonulhatunk. A félhomály és halk, meditációs zene segítségünkre lehet. Feküdjünk hanyatt, szemeinket csukjuk be, lábaink és karjaink kis terpeszben legyenek, a tenyereink felfelé nézzenek. A legalkalmasabb póz, főként kezdetben a hanyattfekvés, de választhatunk más, saját magunk számára szimpatikusabb testhelyzetet is, például hasonfekvést vagy kényelmes ülő helyzetet.

·  Először nyugtassuk a légzésünket. Csökkentsük a belégzés- és nyújtsuk a kilégzés hosszát. "Rövid belégzés és hosszú, sóhajtásszerű kilégzés." Magunkban ismételjük háromszor: "A légzésem nyugodt és egyenletes."

·  Ezután következhet a test ellazítása. Képzeletben a jobb lábfejünkre koncentrálunk, kilégzésre ellazítjuk és magunkban a "Jobb lábfejem lazulj el!", "A jobb lábfejem ellazult." verbális szuggesztiót mondjuk. Következik a lábszár, a térd, a comb, majd ugyanez a bal lábon. Ilyen részletességgel haladjunk végig a két karunkon, majd hasonló módon lazítsuk el a csípőt, a hát-, has-, és a mell izmait. Folytassuk a nyak lazításával, majd az "Arcbőr simulj ki!", "Homlok simulj ki!" és a "Fejbőr simulj ki!" szuggesztiók segítségével lazítsuk el ezeket a testrészeket is.

·  Végül megerősítjük az ellazulást. "Teljesen laza vagyok."

Ezt követően, hasonló lépésekben haladhatunk az elnehezülés, tehetetlenné válás, majd az idegrendszer és gondolatok szintjén tovább.

Az állapot akkor megfelelő (kellő gyakorlás után), ha teljes fizikai és pszichikai ellazulást és kikapcsolódást eredményez. Kezdetben javasolt oly módon is megtapasztalni a lazaság érzetét, hogy az adott területen megfeszítjük az izmokat egy másodpercre, majd ellazítjuk és figyeljük az érzeteket, a feszes és laza állapot közötti különbséget. A savászana helyzetében a légzés olyan gyenge és kis volumenű, hogy a légzőmozgás szemmel nem is látható, az érzékelés kikapcsolása pedig olyan mély, hogy a külső fizikai ingerek csak vészjelzés esetén jutnak el a tudatig. Ilyen helyzetben a test és az idegrendszer pihenése, regenerációja többszöröse annak, mintha aludnánk. Yesudián szerint 15 perc jól végzett savászana, 8 órás alvással egyenlő. A rendszeres gyakorlás és a szuggesztiós mondatok eredményeképpen hamarosan elérhető, hogy bármely testhelyzetben, pl. autóbuszon utazva, 1-2 másodperc alatt ebbe a nyugodt állapotba kerülhessünk. Ennek áldásos hasznát pedig akkor értékelhetjük igazán, ha például két tárgyalás vagy vizsga közötti rövid szünetben kell "felfrissülnünk".

A savászanát lehetőleg ne hirtelen fejezzük be. A "visszatérés" fokozatos legyen, 1-2 perc alatt történjen, a lazítás mélységétől függően. Befejezés előtt ismét a légzésre koncentráljunk, és az utolsó 3-4 mélyebb belégzés alatt feszítsük meg kezünk, lábunk vagy az arcunk izmait.

A lazítás közben mondott szuggesztiós mondatok segítik és a későbbiekben nagymértékben automatizálják a kívánt hatás elérését. Egyrészt azzal, hogy közben az adott testrészre és feladatra koncentrálunk, másrészt, hogy feltételes reflexként beépül az idegrendszer "parancsai" közé. A verbális szuggesztiót a testhelyzetek (ászanák) gyakorlása közben is alkalmazzuk.

A savászana közben végzett önszuggesztiónak, további szempontok miatt is kiemelkedő jelentősége van. Az elcsendesített elme, a megnyugtatott idegrendszer és harmonizált szervműködés állapota fokozottan alkalmas az "önprogramozásra". Ilyen állapotban eredményesebben rögzülnek a pozitív gondolatok, a lélek és a test egészségét szolgáló szuggesztív megfogalmazások. A savászana állapotát megragadhatjuk abból a célból, hogy fokozottan erősítsük magunkban a szeretet érzését Isten és önmagunk, valamint a többi ember, élő és élettelen, az egész Univerzum iránt. Miközben testünk, idegrendszerünk és lelkünk pihen, gondosan megfogalmazott szuggesztiós mondatokkal javíthatjuk egészségünket, erősíthetjük jó, és gyengíthetjük hibás tulajdonságainkat.

Következzen néhány példa az alkalmazható megfogalmazásokra:

·  "A jóga gyakorlása most is, mint minden alkalommal, egészségemet, testem és lelkem harmóniáját szolgálja."

·  "Mindennapjaimban vidám, életerős és eredményes vagyok."

·  "Beszédkészségem napról-napra javul."

·  "Éjszakánként nyugodtan és pihentetően alszom. Reggel frissen és tettrekészen ébredek."

Savászana  /hullapóz /