Üdvözöllek az oldalamon!
Nézz körül nálam, olvasgass és érezd jól magad!
Remélem érdekesnek tartod a tartalmát és máskor is visszatérsz!
Ananke
|
Mindig az az erősebb,
aki nem tombol,
hanem mosolyog.
/Japán közmondás/
*
„Ha mindig többet akarsz,
elmulasztod azt,
ami már eleve a tied”
| |
|
Menü |
|
| |
|
Kedvenc képem |
|
| |
|
Érdekességek |
|
| |
|
Karma |
|
| |
"Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb."
| |
|
Ezoterikai ez+az |
|
| |
|
Anya és gyermek |
|
| |
"Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,
az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman."
| |
|
Versek, idézetek |
|
| |
„Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
|
|
A hetes |
|
| |
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
/ Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve/
***
| |
|
Jóga |
|
| |
|
yin-yang |
|
| |
|
Meditáció |
|
| |
|
Aura |
|
| |
|
, |
|
| |
"A lélek varázslatos
gyógyítója
a szép szó"
/Szókratész/
*
„Vannak olyan pillanatok,
amelyben egy rózsa fontosabb,
mint egy falat kenyér
(Simmel)
*
A virágot a napfény fejleszti ki,
az emberi lelket a szeretet.”
/Gárdonyi Géza/
|
|
|
|
Az igaz szeretet |
|
Müller Péter: Az igaz szeretet
Az igazi szeretet - írtam az előző cikkemben -feldúlhatja a világ rendjét." Hogy van ez?!... Igaz ez?... Hát nem pont fordítva van, hogy az igazi szeretet rendet teremt a világban? Nos, az a barátom, aki egy infarktus katarzisában rápillantott a valóságos szeretet sorrendjére, vagyis arra, hogy kit szeret igazán - ahogy visszatért az „életbe", igyekezett gyorsan elfelejteni ezt a felismerését. „Nem tudtam volna folytatni az életemet! - mondta. - Ha a szívemre hallgatok, s a valódi szeretet intenzitása szerint rendezem a sorsomat, végem. Át kellett volna alakítanom az egész életemet, fájdalmat okozni azoknak, akik nem érdemelnék meg, s feldúlni mindent! Elhagyni régi társakat, s hozzácsapódni azokhoz, akikhez a szeretet örvénye sodor. És nem is biztos, hogy boldog lennék! Nem biztos, hogy létezni tudnék egy új rendben, hogy élni is tudnék azokkal, akiket szívem legmélyén a legjobban szeretek! " Igyekezett gyorsan elfelejteni mindent! Annyira, hogy évek múlva már nem is emlékezett rá. Mint ahogy egy hirtelen villámfényben világos lesz a táj, megpillantotta a valóságot - s aztán újra sötét lett, s amit látott, elfelejtette. Ilyesmiket mesélt: „Néha, akit legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: »Szervusz!.-. Szervusz!- • • Vagy még?... Én is vagyok!. .. Isten veled... Mikor találkozunk?!. ..«" A választ már nem hallod. És élsz tovább egy olyan világban, ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat. Ez nem is baj. Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés -mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégetheti emberi viszonyainkat. Erről szól az a híres jelenet, amikor Jézus megkérdi kedves tanítványát, Pétert, hogy „szeretsz-e engem?" És Péter azt hiszi, hogy szereti. Azt feleli: szeretlek. Jézus háromszor is kérdi, s ő háromszor is feleli, egyre kétségbeesettebben, hogy „igen, szeretlek, uram, tudod, hogy szeretlek!" Pedig nem szereti. Azt hiszi, szereti, de igazán nem szereti. Mert nem lát a saját szívébe, és nem tudja, mi az Igazi Szeretet. Hogy azért oda kell dobni mindent. A családját, a rokonait, a hivatását, a barátait, régi elveit, hitét, sőt, a népét is - legvégül pedig az életét is. Tényleg jó példa erre az atomenergia. Minden piciny atom magjában benne van. De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel. Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva „anyagot", a tenyerünkre vehetjük. Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk. Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani. Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez. Ott szunnyad mindenben, és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk, elégeted. Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik, és földi szeretetté alakul át. S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés... lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük: a szív melege. De lelkünk „atommagjában" kozmikus erők feszülnek. S ahogy az egész teremtést ez a „magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más. mint megfagyott energia -úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul. S ez így van jól. „Harminchat fokos láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme, amikor Jézus és véle az Igazi Szeretet megjelent a világban. De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő. Tudják ezt jól az írók, hogy mondjuk, egy Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát, s közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik, szinte emberfeletti szerelem-energiából -lényük fölizzik és egymásba forr -, csakhogy körülöttük összedől a világ, családok, barátok s egy egész városállam sorsa megváltozik, sokan meghalnak, s ők is csak egy másik, nem földi síkon lehetnek boldogok. Sokan esnek tévedésbe, amikor ezt a kétféle szeretetet - az Igazi Szeretet atomerejét összetévesztik - a földi életet mozgató emberszeretet „gyengeáramú", a hétköznapi életünkre transzformált szelíd energiájával. Krisztus világosan megmondta, hogy az „én országom nem evilágból való", s ezért a szeretetének az az intenzitása, amelyet élt, s amelyet híveitől megkövetelt, mindenhol fölperzselte az ólmeleg közösségeket, a családi és faji összetartozás biztonságos kereteit. Ez az Igazi Szeretet mindannyiunkban él. Mint a „magenergia". Néha előtör - egy-egy szerelemben, barátságban, vagy bárhol, ahol az önfeláldozás teljessé válik. Ez az Igazi Szeretet villant föl ismerősömben, a halál-élmény pillanatában, erről mondta később, hogy igyekezett elfelejteni, mert élni vele a hétköznapokat nem lehetne. Egy biztos: ez az a Szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantják a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy. | |
|
|
|
Izing Klára - Egy asztrológus igaz történetei |
|
| |
|
Müller Péter írásai |
|
| |
|
Kornis Mihály írásai |
|
| |
"A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved." / Peter Lippert /
„Feledd a szomorúság perceit,
de ne feledd el soha,
amire azok tanítottak.”
(Vörösmarty)
| |
"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket"
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."
(Dante)
| |
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
/Jókai Mór /
|
|
Szepes Mária |
|
| |
|
Márai Sándor |
|
| |
„Meg van a hatalmatok ahhoz, hogy változtassatok körülményeiteken. Csak élnetek kell vele.”
(Jane Roberts: Seth könyve)
*
„Amit magad nem használsz, azt másoknak se add! Például tanácsot.”
(Sri Chinmoy: Útitárs)
"Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben, de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire, ha kedvesek vagyunk hozzá és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek. Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk." /Joyce Hiffler /
|
|
Kedvenc oldalaim |
|
| |
|
Linkcsere |
|
| |
|
Bannerek |
|
| |
|
Grafológia |
|
| |
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
|
Gyulai Pál: Tanács
Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!
|
|
|