V�ndor

V�ndor roskad le az �tsz�l k�v�re.
Bot a kez�ben. B�rcsak c�lhoz �rne!
De nem megy tov�bb! Hogyan �rje el,
ha olyan neh�z terheket cipel?

Amikor indult, er�s volt �s boldog.
Az�ta annyi minden �sszeomlott.
Sz�v�ben ott a k�rd�s sz�ntelen:
M�rt lett ilyen az �t, �n Istenem?!
Ahogy �gy t�preng, kicsordul a k�nnye,
�s leperd�l az �tsz�li g�r�ngyre.

Azt�n elcsendesedik. Lehet-e
ilyen cs�ggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintet�t.
Ott majd meg�rti, amit itt nem �rt.
Fogja botj�t, �s indul v�nszorogva.
Mintha a domboldalon kunyh� volna!
Oda�r. Bemegy. F�radtan lefekszik.
El�g volt m�r a v�ndorl�sb�l estig.
Sok� elt�preng m�g a bajon, hi�nyon,
m�g v�gre lassan elnyomja az �lom.

S mag�t �lm�ban is v�ndornak l�tja,
�tban a t�vol mennyei haz�ba.
A mennyei v�ros ragyog fel�je.
Oda igyekszik, siet, hogy el�rje.
Kez�ben v�ndorbot, v�ll�n keresztje.
V�ll�ra azt maga Isten helyezte.

Siet �r�mmel. F�l! El�re! F�l!
A messzi c�l, mint csillag, t�nd�k�l.

H�s�g tikkasztja. Keresztje teher.
�tk�zben n�ha pihennie kell.
Kedves h�z k�n�l pihen�st neki.
S�lyos keresztj�t ott leteheti.
S ahogy tov�bbindulna, mit vesz �szre?
Tekintete r�esik egy f�r�szre.

"Olyan s�lyos keresztet cipelek.
Jobb, ha bel�le lef�r�szelek" - mondja mag�ban.
"De j�, hogy megtettem!
Sokkal k�nnyebb!" - s�hajt el�gedetten.

Siet tov�bb. Mindj�rt elfogy az �t,
s el�ri a ragyog� gy�ngykaput.
�, m�r csak egy patak v�lasztja el!
J�n-megy a partj�n, h�dra m�gse lel.
De hirtelen esz�be jut keresztje:
A t�ls� partra az most h�d lehetne.
Jaj, nem �r �t! Hi�ba pr�b�lgatja:
hi�nyzik a lef�r�szelt darabja.
"Mit tettem!" - ki�lt k�ts�gbeesetten.
"Most a c�l k�zel�ben kell elvesznem,
mert keresztemet neh�znek tal�ltam!"
S ott �ll a parton keser� �nv�dban.

Azut�n �j v�ndort l�t k�zeledni,
s mert keresztj�b�l nem hi�nyzik semmi,
mint h�don, boldogan indulhat rajta,
hogy �tjusson b�k�n a t�ls� partra.

"R�l�pek �n is!" Rem�nykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
h�tha �tseg�ti. R�l�p, de reccsen
l�ba alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, seg�ts!" �gy sikolt, �s fel�bred.

M�g a f�ld�n van. El�tte az �let.
Csak �lom volt a k�n, a d�bbenet.

"Megv�lt� Uram, k�sz�n�m Neked!
Keresztemet Te adtad, �, ne engedd,
hogy egy darabot is lef�r�szeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz �t a szenved�seken.
A Te kereszted szerzett �dv�ss�get,
de mivel az eny�met is kim�rted,
Te adj er�t �s kegyelmet nekem,
hordozni mindhal�lig csendesen!"

Kem�ny a harc, neh�z a kereszt terhe.
Nem b�rom m�r! - s�hajtod cs�ggedezve.
De tarts ki! Egyszer megl�tod, meg�rted,
hogy a keresztre mi�rt volt sz�ks�ged.

(ismeretlen szerz�)