Müller Péter: Harminchat fokos

Van, akiről azt mondják: nem tudja a szeretetét kimutatni. Főleg párkapcsolatokban bukkan föl ez a közhely. A figyelmetlen férj nem vesz a nőnapra virágot - ilyenkor, mint valami illemórán, megtanítják, hogyan kell szakszerűen szeretni. Én még azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni! Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem is forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, itt szeretik egymást. Belépek egy társaságba, s ha a lármás zűrzavarban, az ellenszenvet vagy közönyt diplomatikus vigyorral leplező hazugságban véletlenül olyanok közé csöppenek, akik valóban jó barátok, hirtelen megcsap a melegség. Néha egy kiskocsma pultjánál több melegséget érezni, mint sok templomban. A közöny fagyos. A gyűlölet hideg. A szenvedély forró... A szeretet meleg. Ennek az az oka, hogy a SZERETET fölcserélhető ikerszava az - ÉLET. -. és. .élet csak optimális hőmérsékleten jön létre. Az élet pedig azért jön létre, mert a látszólag különálló, és a káoszban egymástól messze menekülő részek mégiscsak összeállnak, egymásba szeretnek és összeműködnek. Ami összevonzza őket, úgy hívjuk: szeretet, így jön létre egy szervezet, egy  szerv, egy sejtcsoport, egy virág, vagy egy eleven test: egyszóval az Élet. S így hoz létre - szeretkezéssel - két test egy harmadikat, lényük gyönyörűséges összefolyásából. Ahol nincs szeretet, ott nincs élet - ott káosz van. Isten ebből a káoszból teremtette a világot - szeretettel. Ezért mondja János apostol, hogy „Isten: szeretet!". Nem azt mondja, hogy a Jóisten szeret téged, nem is azt, hogy te szeresd Őt, hanem azt mondja, hogy az Isten maga a szeretet - ez a másik neve. Ennél mélyebb igazság nincs. Vagyis a szeretet nem „érzelem", mint a gyűlölet, a harag, vagy az irigység, hanem: egységélmény! A veled, veletek, benned, bennem, egymásban - közösen te meg én, és ő és mind; az együtt hatalma a különfélén. Ez az Élet! Ez hozza létre, ez tartja fenn, s ha ez valamilyen okból nem működik - vagyis nincs szeretet'-, az egész szétfoszlik, és visszahull a káoszba. Meghal. ' . Amíg egy zenekar hangol, a káoszt hallod. Nyikorogva, búgva, kornyikálva húzza, fújja mindenki a magáét. A hangolás: dadogó magánszólamok zűrzavara. De amikor a karmester beint: a magános hangszerek hirtelen egymásra találnak, egymásba szeretnek - és megszólal a Zene. Olyan ez, mint a világ teremtése: a káoszból hirtelen kozmosz lesz. És a harmonikus zenei „kozmosz" pontosan addig él, amíg az egységélmény tart: egyetlen hamis hang visszalökheti az egészet a zűrzavarba. Ilyenkor fáj a fülnek a diszharmónia - szenvedünk, amikor széthullik egy zenekarban a szeretet. Elhagyni az otthonos földet, és kiszállni a világűrbe nem azért félelmetes élmény, mert ott nincs víz és oxigén - hanem mert ott még káosz van, és nincs szeretet. Ezért az űrben halálos hideg van. Nincs élet. A fizika alaptörvénye, az entrópia azt jelenti, hogy minden zárt rendszer a felbomlás, az elkülönülés, a szétrohadás állapotában van. Ahogy egy kerek tintacsepp szétoszlik egy pohár vízben, úgy. foszlik szét minden, s válik a szép rend kusza zűrzavarrá: ami együtt volt, szétmegy, ami él, meghal. S hogy ez mégsem történik így, azért van, mert a szeretet kozmikus ereje visszatartja ezt a halálos folyamatot. Amíg lélek van a testedben, az Élet újra és újra összeszereti sejtjeidet - abban az órában azonban, amikor a lélek elhagyja a testedet, az oszlani kezd, és szétrohad. Az élettel a Szeretet száll ki a testünkből - vagyis a szervező, szerető erő, mely a sokbillió molekulát összműködésre késztette. Együtt! Egymásért! Nem véletlen hogy a magyar szerv és szervezet szavaknak ugyanaz a gyökük, mint a szeretetnek vagy a szerelemnek. Egységélményt jelent. S ahol ez van, ott meleg van. Életmeleg! Embernél optimálisan harminchat - harminchét fok.. Ilyen életmeleg volt abban a betlehemi istállóban, ahol Jézus született. Mária, József, a jászolban heverő pucér kis csecsemő és a testmeleget árasztó, szelíd állatok azt az idilli képet jelképezik, amelyet mindannyian átélünk, ha a szeretet állapotába akárcsak egy pillanatig is belekerülünk. Az idilli képhez hozzátartozik, hogy körülötte dúl a káosz: Heródes halomra öli a csecsemőket, az utcákon gyermekek hullái hevernek, az anyák jajgatnak. Azóta is ez történik. Tegnap a kisunokámmal játszottunk a szőnyegen. Nem kapcsoltam be a televíziót, hogy ne lássa az éppen aktuális heródesi rémtörténetet, mely körülveszi; azt a meleg burkot, amelyben pillanatnyilag élünk még. Azt mondják: a heródesi „valóság" elől nem szabad behunyni a szemünket, ismerni kell a borzalmat is. Én meg azt mondom az idillt megvédeni ezerszer fontosabb - mert az is valóság! Egy gyerek békéjére, egy anya boldogságára, lényed benső harmóniájára, vagyis az alig-alig pislákóló szeretetre vigyázni fontosabb mindennél. Itt ugyanis életed ősélményét őrződ, amit semmiféle külső káosznak nem szabad elpusztítania. Ez az" ősélmény a szeretet és élet azonossága. Ezért van az, hogy amikor szeretsz, jó élni. Ilyenkor hazaérkezel. Otthon vagy. Nem félsz. Biztonságba kerülsz. Anyád ölében élted át valaha, hogy jó neked, mert ott nem volt halál - meleg volt, ismerős életmeleg. Ez a szeretet melegsége. Egy kis csirke éppúgy ismeri, mint Szent Ferenc - nem kell virágot venni, még ki- mondani sem kell, mert behunyt szemmel is érezni. Hozzáérsz szerelmesed kezéhez, és érzed. Ismertem olyan hiteles hindu mestert, aki úgy ítélte meg műveimet, hogy föléjük tette a tenyerét. „A jó művek - mondta - meleget sugároznak, mert teli vannak élettel. S ezt érezni."